A szív és érrendszeri megbetegedésekről

Napjaink népbetegségei közé tartoznak a szív és érrendszeri problémák. Sajnálatos módon évente egyre többen halnak meg ezekben a betegségekben: évente 16 millió ember esik áldozatául a szívinfarktusnak és a strokenak. Kimondhatjuk tehát, hogy a ma emberének egészségét elsősorban a szív és érrendszer megbetegedései veszélyeztetik.

Természetesen a különböző típusú keringési betegségek nem egyforma gyakorisággal fordulnak elő. A bakteriális fertőzéssel összefüggő gyulladásos szívbetegségek gyakorisága - hála a megelőző higiénés rendszabályoknak és a hatásos gyógyszereknek - egyre csökken, ezzel szemben a koszorúér-betegségek, valamint a végtagi-perifériás-érbetegségek száma állandóan nő. A kardiovaszkuláris megbetegedések általában a 60 év felettieket jellemzi, mivel az orvostudomány egyre inkább le tudja küzdeni a járványokat és a csecsemőhalálozás is csökken. A civilizált országokban ma az átlagos életkor 75 év körül van, száz évvel ezelőtt 50 év alatt volt, a középkorban pedig a 35 évet sem haladta meg. Érthető ezért, hogy az átlagos életkor meghosszabbodásával a szív- és érbetegségek gyakorisága megnőtt.

A szívbetegségek fajtái

A szív betegségeit három fő csoportba sorolhatjuk be: léteznek veleszületett szívhibák, gyulladásos szívbetegségek és a koszorúerek betegségéből fakadó szívbetegségek.

A szív veleszületett megbetegedések a kardiovaszkuláris betegségek igen kis százalékát - mindössze 0,2%-ot - jelentik. Ez persze nem csökkenti jelentőségüket, hiszen nagyon fontos a megfelelő kezelésük a súlyos tünetek és a halálozás elkerülése érdekében. Ezek a betegségek régebben gyógyíthatatlanok voltak, de ma már egy rutinműtét segítségével kezelhetőek.

A szív a leggyorsabban a fogamzás utáni 4-8. hétben fejlődik a leggyorsabban, ilyenkor alakulnak ki a pitvarok és a kamrák, valamint a billentyűk. Ha ebben az időszakban károsodik a magzat, akkor kialakulhat veleszületett szívbetegség. D. Gregg ausztrál orvos figyelte meg először, hogy ha az anya a terhesség kezdetén rózsahimlőt (rubeolát) áll ki, a születendő gyermek rendszerint szívhibával jön a világra. természetesen más fertőzések is okozhatnak a magzatnál szívhibákat, valamint bizonyos vegyszerek és gyógyszerek is felelőssé tehető.

Minden ezer újszülött közül átlagosan hét szívhibával születik. Ezeknek a szívhibáknak sokféle típusa van, de gyakorlatilag a pitvarokat és kamrákat elválasztó sövény hiánya, az aortát a tüdőverőérrel magzati életben összekötő érszakasz (Botallo-vezeték) nyitva maradása, az aorta és a tüdőverőértörzs szűkülete a legfontosabbak. Ezek a hibák teszik ki az összes veleszületett szívhibák 80%-át.

A veleszületett szívbetegségek tünetei lehetnek az ajkak, a bőr, a körmök kékes színezete, mivel a hajszálerekben keveredik az oxigéndús és oxigénszegény vér. A babának dobverőujjai lesznek, mivel a tartós oxigénhiány következtében a csonthártya megvastagszik. A gyermek fejlődése visszamaradott: fáradékony, fullad. A mellkas a szívtájékon gyakran kiboltosul (oka: a szívhiba miatt a szív a normálisnál nagyobb, és csecsemőkorban a még vékony mellkasfalon a nagy szív benyomatot okoz). A vörösvérsejtek száma növekszik.

A veleszületett betegségek lehetnek: kamrai sövényhiány, Ductus Botalli persistens, pitvari sövényhiány, atrioventricularis sövényhiány, aortastenosis, oarctatio aortae, Pulmonalis stenosis, nagyér-transzpozíció.

A gyulladásos szívbetegségek is komoly gondokat okozhatnak. Tudjuk, hogy a szív fala három rétegből épül fel: kívül a szívburok, mely zsákszerűen öleli körül a szívet, majd következik a szívizom, végül a szívbelhártya. E rétegek közül mindhárom begyulladhat, van olyan eset is, mikor több réteg egyszerre betegszik meg. A szívbelhártyagyulladásban a szív billentyűi betegszenek meg elsősorban. A szívizomgyulladás főleg a szívizomrostokat érinti, a szív összehúzódásának erejét csökkenti. Szívburokgyulladásban a szívburok két lemeze között gyulladásos folyadék gyűlik össze, és ebből - ha a folyadék nem szívódik fel - a szív körül összenövések, hegesedések keletkeznek. A felgyülemlett folyadék, illetve később az összenövések nehezítik a szív tágulását.

A szív gyulladásos megbetegedései legtöbbször serdülőkorban jelentkeznek. Leggyakoribb oka a reumás láz, amely gyakran a szívet is megtámadja és gyulladásos szívbetegséget okoz. Minél többször ismétlődik, annál valószínűbb, hogy a szívet is megbetegíti. A szívbelhártyagyulladás (endocarditis) a billentyűk működésében okoz zavart. A billentyűk egyébként papírvékony lemeze a gyulladás hatására megvastagodik, felszíne egyenetlenné válik. A billentyűk szélei később - rendszerint évek múlva - zsugorodnak, összenőnek, ezért a billentyűk záródása-nyitása tökéletlenné válik.

A szív erei, a koszorúerek is megbetegedhetnek. A szív ezen részei szállítják a tápanyagokat és az oxigént a szívhez, ezért ha probléma van velük, akkor az igen súlyos következményekkel jár. Ha a koszorúerek beszűkülnek, akkor a zsírtáji fájdalommal járó angina pektorisz és a koszorúerek hirtelen elzáródását kísérő szívinfarktus alakulhat ki. Az angina pektorisz során a szíverek merevek, szűkek, de üregük még nem záródott el teljesen. Így a szívbe jut ugyan vér, de nem a megfelelő mennyiségben. Oxigénhiány lép fel, majd kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel, melyek szorító szívfájdalmat eredményeznek. A fájdalom általában percekig tart, és jellegzetes módon pihenésre, vagy nitroglicerin bevételére megszűnik. A betegség sokszor sebészileg gyógyítható, mikoris a beszűkült érdarabot egy vénadarabbal áthidalják. A szívinfarktus úgy alakul ki, hogy a beszűkült érfal elzáródik. Ez a betegség is szívfájdalommal jár, de az sokkal erősebb és hosszan tartóbb, valamint notriglicerinnel sem enyhíthető. Verejtékezés, nagyfokú gyengeség, vérnyomásesés kíséri a tüneteket.

Az érrendszer betegségei

Az erek igen könnyen megbetegedhetnek egy érgyulladás, allergiás túlérzékenység, érsérülés következtében. A betegségek kialakulásának legfőbb oka az érelmeszesedés, melynek kezdetén a verőereket belülről burkoló réteg betegszik meg. Ezáltal válik egyenetlenné az erek egyébként sima, hézagmentes belső lemeze. Az ilyen módon károsodott helyre a véráramból különböző zsírtartalmú anyagrészecskék rakódnak le. A folyamat következő lépéseként az érfalak rugalmas elemei elpusztulnak, az ér megmerevedik és bélmérete beszűkül. A szűkült helyre vérrög tapadhat, amely az ér teljes elzáródását okozhatja. A mész lerakódása csak a betegség végén következik be az elpusztult szövetek helyén. A betegség nemcsak az idős embereket érinti, hiszen már a 45-55 év közöttiek esetében is igen gyakori. Az érelmeszesedés rendszerint nem terjed ki az egész érrendszerre, hanem inkább egyes szervek ereire korlátozódik.

Az érelmeszesedésnek három típusa van: elmeszesedhet a koszorúér, az alsó végtag erei és a feji-agyi erek is.